Szeretném leszögezni, hogy imádom Dan Brown-t és a könyveit, film adaptációit. Vagyis eddig imádtam, mert az Inferno nem éppen az az Inferno, amit Dan Brown papírra vetett.
A mozikban ma debültáló Inferno egy történelmi utalásokkal teletűzdelt Jason Bourne film lett Matt Demon helyett Tom Hanks-sel a főszerepben kis Mission Impossible beütéssel (már ami az állandó futást illeti).
Furcsa dejavou-m volt a filmtől. Amnéziás furcsa sebbel kórházban ébredő főhős? Melyik film is kezdődőtt így? Megvan! A Bourne rejtély! Szóval Jason, akarom mondani Robert felébred a kórházi ágyban, és fogalma sincs arról, hogy mi történt vele. Ebben segítségére van csinos ápolónője is, aki a gonosz női terminátortól is megmenti.
Ez még semmi, mert elkezdődnek a furcsa látomásai is, szóval a furcsa krimi elkezd átmenni scifibe.
A prof látomásában a Pokol lényei rombolják porig Firenzét, ami Bertrand Zobrist Inferno antitúlnepesedés elleni vírusával meg is fog történni, hacsak nem menti meg az amnéziás Tom Hanks a világot (újra) és nem lesz Pindúrpandúr (újra).
Csodás helyszíneken játszódik a film, menekülésekkel és összeesküvés-elmélettel tarkított túlkomplikált módosított már-már elhollywoodizált jeleneteken keresztül.
Nekem az nem tetszett, hogy a népesség növekedés valós problémáját elbagatelizálták és a producerek, illetve forgatókönyvíró nem vállalta be a könyv szerinti befejezést és egy cukormázas klisét kaptunk helyette.
Ezzel pont az Inferno mondanivalóját vették el, azt a részt, ami miatt az ember elkezd a túlnépesedés morális gondjain gondolkodni.
Értékelés: 5/10
Ha csak egy laza esti programra vágysz kis nyomozós-összeesküvéssel, akkor ülj be rá, de számomra sajnos nem lett túl nagy durranás :(
