DJP • 6 nap
Bár mentális problémákról is tudnék írnék, mégis maradnék most az én szakterületemen, hogy ne csak mint személyes véleményt osszak meg, hanem mint fizioterapeuta is alá tudjam támasztani az érveimet. De mindezek előtt, ahogy már megígértem az első blog írásakor teljes véleményemet felvállalva írok, ezért kérlek majd ne bánts, ha nem áll közel Hozzád az én gondolatmenetem. A mentális sérülése a kutyáknak viszont egyenes arányosságban van a testi megpróbáltatásokkal egy retikülbe zárva egy shopingolás során.
Írásaimat mindig az adott nap határozza meg, ha nem írok néha azért történik, mert annyi minden felmerül, hogy végül megállapodok magamban, amíg nagyobb késztetést nem érzek egyik téma iránt sem, inkább nem írok róla. A mai napon viszont úgy éreztem, elég volt és ki kell magamból írni/beszélni.
Egy üzletben mellém állva egy középkorú hölgy mellől aprócska, nagyon halk sírdogálásra lettem figyelmes. Próbálom az életből beszűrődő kutyás dolgokat figyelmen kívül hagyni, mert hiszem, attól, hogy kutyákkal foglalkozom nincs egyenes arányosságban azzal és nem jogosít fel arra, hogy bárkit emiatt megszólítsak, megállítsam a napi rutinjában, kizökkentsem. Ám amikor újra hallottam, a fejemet már a kis hang irányába fordítottam, ahol egy apró, pár hónapos mini tacskó puppy-t láttam egy kenguruban (tudod, amiben az anyukák cipelik az ember gyermekeiket) kuporgott. Aztán elsőre eldöntött fejjel csodálva néztem azt az apró lényt, hogy "de cuki" , majd elfordítottam a fejem. Pár másodperccel később az agyam visszajátszotta a képet, amit láttam és eltűnt a "cukiságfaktor", akkor hozta elő mélyről az agyam, hogy a kutyusnak ömlött a nyál a szájából, szemei nem csillogtak, hanem inkább hunyorogtak. Nem vagyok kutyatréner, de azt gondolom a boltba a zaj és fények számomra is ércesek, sőt a fűtés, ami 32 fokot nyomott magából, hogy a nyitva tartott ajtón beömlő -2 fokot 24 fokon tartsa sem volt kellemes, amikor pont az arcomba vágott. Pedig én egy ember vagyok, egy embereknek készült boltban, ahol minden érzékszervemre hatni akarnak, hogy dupla adagot, vagy dupla mennyiségű ruhát vásároljak mindezt lehetőleg minél gyorsabban. Szóval a mentális sérülése a kutyának biztos vagyok benne, hogy bekövetkezik, de erről szívesen meghallgatnék, de bevallom már hallgattam trénerek, etológusok véleményét.
Viszont! Fizioterapeuta szemmel.... emberek miért csináltok gyereket egy négy lábon járó kutyából? Mostanában egyre több fancy retikült, kist táskát, hátitáskát stb. látok, de most érdekelt a téma és érdekesség képen felmentem a mostanában oly sokat reklámozott és hiper-szuper Temu és Shein oldalakra, majd beírtam a kereső szavakat. 100000 darab "szakszerű" kutya cipelésére alkalmas sz@rt találtam!
Nos. a baj ezekkel, hogy abnormális tartásra kényszerítik ezek a gazdik a kutyájukat, közben pedig a menés által még lötyögtetik is őket, tehát a gravitáció ebben az esetben is elég komoly hatással van rájuk, majd meghallanak egy ismerős köszönését és jól oldalra libbentik őket, majd a derekukkal ütközve megállítják az ilyen-olyan táskácskákat. A kutyusoknak négy lábuk van. Biomechanikailag arra születtek, hogy ez a négy láb mozdítsa a gerincet és a lábakat. A gerinc mozgása limitál, keresztcsonti tájékon pedig legnagyobb a mozgás. A gerinc szakaszának van egy "veszélyes" része a "loin" megnevezésű rész, ahol a gerinc nem kap csontos alátámasztást, hisz a bordák nem kísérik végig, így ha a kutyusnak nincs megfelelő hasizma a sérülés veszélye még nagyobb. A rövid lábú hosszú testű kutyák pedig még ennél is veszélyeztetettebbek, mert nekik ez a szakasz sokkal hosszabb és statikailag sokkal rosszabb felfüggesztéssel rendelkeznek. Szóval, amikor olyan táskába helyezik be a kutyust, ahol a két hátsó lábára késztetik a kutyák tartását és a két mancs elől kikandikál, ez a rész amit már írtam, a legsérülékenyebb a legtöbb erőt kapja és a legtöbb súlyt kell tartania. A kutya teste elmerevedik, pangó vér keletkezik, amik a fascia rétegre hatással vannak, azok pedig az izmok mozgására majd azok szépen az ízületekre is ráfognak. Próbálok nagyon jól fogalmazni és átadni az egyszerűségét, hogy ezek az állatok, nem két lábon közlekednek és egyáltalán nem akarják átvenni a gyerekek szerepét. Bár látok két lábon ugráló, pánik arccal néző kutyusokat a gazdira hogy - léééégyszi vegyél fel - de az már megint a mentális szeparációs probléma, az nem az én területem.
Fizioterapeuta és mozgásterapeuta szempontból én nem ajánlom ezeket a táskácskákat még akkor sem ha a "Gucci" ajánlja. Kérdések amiket szerintem fel kellene tennie magában az embernek mielőtt ilyet használ:
- Miért akarom használni? Milyen típusú kutyám van? Hány kilós kutyám van? Kutyám van? Mennyi időre akarom betenni a puttonyomba?
Természetesen van olyan szituáció, amikor a kutyus mozgásképtelen és tudom, hogy az élet is hozhat szituációkat. Ezért ha mégis emellett a szállító eszköznél döntesz, hogy háton, kézben cipeled őt, tedd meg érte, hogy nem azért választod, mert:
- jó a márka jelzés rajta és passzol a szemüvegeddel. Megfelelő méretű, azaz a kutyusod méretéhez van szabva. Szabadon tud benne mozogni, számára kényelmes pozíciót tud felvenni. Az alja legyen merevített, hogy minél könnyebben tudja a helyzetváltoztatást megtenni. Ne kényszerítsd, a lábakat, mancsokat a táskán kívülre, lábakat széthúzva és lyukak által ahol kidughatja a lábát rögzítve. Legyen olyan hely, ahol elbújhat, behúzhatja magát, ha úgy érzi nincs szüksége több ingerre és tudja a saját testét az összes ízületre való tekintettel teljes mozgáspályájában mozgatni.
Egy utolsó tanács: Kérd ki trénered, állatorvos, fizioterapeutád véleményét az adott eszköről! - ez csak egy kérdés, ami a kutyád egészségébe kerülhet.
Válaszd a mozgást és engedd meg kutyádnak, hogy kutya lehessen!
Pacsi
