DJP • 6 nap
Sydney-re eredetileg két teljes napot terveztünk, de aztán az ismertetett nem várt helyzet miatt ebből egy szűkös fél nap (meg egy pici) lett.
Szombaton, a kórházazás előtt még ugye nekiindultunk a városnak. Direkt úgy választottam a szállást, hogy közel legyen a vonatállomás, hogy gyorsan be tudjunk jutni a városba. A Kingsgrove városrészben találtam egy jó hotelt, parkolni is könnyen tudtunk itt. A közelben volt szupermarket, meg mindenféle bolt is, a vonat meg 3 perces sétatáv volt csupán.
Ez a környék inkább társasházas, családi házas környék, nagyon kellemesnek tűnt ez is. Még első este elmentünk a 7-Elevenbe konvertert nézni autóval. Itt amúgy kapható, de jó drágán, így ezért mentünk el inkább másnap a Bing Lee-be. Na de azért volt jó ez a rövidke utazás, mert közben lehetett bambulni a házakat. Nagyon sok teljes karácsonyi díszkivilágításban pompázott (kb. mint az Aldis Darude-os TV-reklám), vagy épp hatalmas felfújt Télapó, rénszarvas vagy mackó volt a kertben. Ezek az ausztrálok odateszik magukat rendesen, ha a karácsonyi díszítésről van szó (láttunk feldíszített kocsit, rendőrautót és tűzoltó kocsit is, szerintem a legtöbb karácsonyi boát az ausztrálok használják minden évben).
Na de visszatérve a vonatozáshoz, ahogy azt már említettem, az utazáshoz itt sem kellett kártya, elég volt a telefon simán a jegyvásárláshoz. Simán elértük a kinézett vonatot, így kb. egy kellemes félórás vonatozás után a Circular Quaynál találtuk magunkat. Innen indulnak a cruiserek, meg a BKV hajók is, amivel könnyen át lehet jutni az öböl másik oldalára.
Ezek a vonatok amúgy a külvárosi részeket kötik össze a belvárossal és az öböl másik oldalával. Emeletesek (nagyon fun), tiszták, és olyanok az ülések, mint a shinkansenek Japánban, tetszőlegesen fordíthatók és alakíthatók át bármilyen irányba. Gyorsak is, és kényelmesek is, szóval megéri az áldozatot, ha bárki a költséghatékonyságra törekszik az utazás során.
Ugye a kórházi ügyelet előtt igazából csak a Harbour Bridge-t tudtuk megnézni, hála az égnek ezt alaposan be tudtuk járni. Egyrészt végigsétáltunk a teljes hídon (a híd egyik oldalán csak a biciklisek mehetnek, a másik oldalán, épp ami az Operaházra néz, a gyalogosok). A hídra amúgy van vezetett túra, fel lehet mászni, nem kevés pénzért (400 ausztrál dollár/fő, ez ugye kb 100 e Ft/fő). Mi úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk, és elegendő lesz nekünk a Pylon kilátó is.
A hidat közel 8 év alatt építették fel, 1149 méter hosszú (tök jó, hogy az aussiek a mi mértékegységeinket használják), és 49 méter széles. Eredetileg 6 autósáv, 2 villamossáv, 2 vonatvonal, egy gyalogos és egy biciklis sáv volt a hídon, de napjainkban van egy extra autósáv és egy buszsáv is. Ami még tök érdekes, hogy úgy tudják a forgalmat rendezni, amire az aktuális forgalmi helyzet szerint szükség van, szóval simán lehet, hogy átrendezésre kerülnek a sávok, ha épp úgy látják, hogy ez kell annak érdekében, hogy csökkentsék a dugót. A Sydney Harbour Bridge Pylon kilátójába pontosan 200 lépcső vezet fel. Az út felfelé viszonylag könnyű, mivel a lépcsők közötti szinteken kis kiállítások találhatóak, amelyek bemutatják a híd építésének történetét, így meg lehet pihenni és közben érdekes információkat is olvasni. A kilátóból pedig fantasztikus panoráma nyílik az Operaházra, az öbölre és természetesen magára a hídra is. Nem győztük fotózni innen ezt az épületet, valóban elképesztően csodás. Mivel a hídon túl a kórházi ügyelet várt minket, más már ebbe a napba nem fért bele.
Viszont, ahogy megkaptuk a megnyugtató híreket másnap, hogy szerencsére nincs mélyvénás trombózisom, gyorsan kocsiba vágtuk magunkat, foglaltunk egy parkolóhelyet online a Botanikus Kert közelében és igyekeztünk megnézni azokat, ami még fért a fél délutánunkba.
Úgy voltunk vele, hogy igyekszünk kimaxolni ezt az időt (szűk keresztmetszet volt a lábam és a rendelkezésre álló idő). A botanikus kertben kezdtünk, ez egy varázslatos hely Sydney szívében. Tele mindenféle növénnyel, ápolt maga a kert, csodás virágok vannak benne, és az egész kert nagyon gondozott. Sokan járnak ki ide piknikezni vagy bbq-zni (barbie = barbecue), amit simán lehet használni, mellette ott vannak a kiépített étkezőhelyek is, nagyon hangulatos kinézetű mindegyik.
Innen kisétáltunk Mrs. Macquarie's Chair-hez, ahonnan szintén gyönyörű panoráma van az öbölre, háttérben az Operaházzal és a Harbour Bridge-dzsel. A kötelező fotók elkészítése után elmentünk az Operaházhoz, körbejártuk ezt a hatalmas épületet. Egészen lenyűgöző építmény, nem csoda, hogy Sydney ikonikus jelképe lett.
Rengeteg étterem volt itt, ahova be lehetett ülni kajálni és iszogatni, mindegyik nagyon hangulatos volt. Mi is megszomjaztunk picit, így az egyik helyen két hideg korsó sörrel hűsítettük magunkat, és koccintottunk a „jó” hírre, amit kaptunk a kórházban. Őszintén nem tudom, mi tévők lettünk volna, ha a gyanú beigazolódik. Az biztos, hogy minden tervünk borult volna, és kérdés lett volna az is, velem mi lesz. Azok a kilátások, kezelések, amiket mondtak, nem voltak túl kecsegtetőek, szóval egyáltalán nem bánom, hogy végül egy ciszta szakadással megúsztam ezt az egészet.
A sörözés után a felhőkarcolók közé vetettük magunkat, és végigsétáltunk a Martin Place-en, alulról megnéztük a Sydney Tower Eye-t (legközelebb, ha erre járunk, felmegyünk majd), a Town Hallt, a kínai negyedet, kicsit csalinkáztunk a Paddy’s piacon, majd elsétáltunk a Darling Harbourhoz. Ez is egy remek hely, rengetegen vannak, és csomó jó étterem és szórakozóhely is megtalálható itt. Amúgy rengeteg játszótér van városszerte, igazi gyerekparadicsom mind. Innen a Hyde Parkon át sétáltunk vissza a parkolóházunkhoz. Út közben a Saint Mary Katedrálisnál belefutottunk egy igazi aussie karácsonyi vásárba. Na ez épp olyasmi volt, mint a miénk, vagyis inkább mégsem, csak nyomokban tartalmazott hasonlóságot.
Ami egyezett, az a kis bódék és a karácsonyi díszítés. Minden más pedig full eltért a megszokottól. Egyrészt meleg volt a hideg és a hó helyett, a bódékban forralt bor nem volt, ellenben sör és üdítő igen. Itt nem gulyást árultak és kürtős kalácsot, hanem tacót vagy más különleges külföldi ételt. Az árak szerintem megegyeztek a mi árainkkal. Épp egy koncert volt, karácsonyi dalokat énekelt egy együttes, a gyerekek nagyon lelkesek voltak, énekeltek velük. A környék tele volt emberrel, időközben rájöttünk, hogy ez az aranyvasárnap (hála a 10 órás időeltolódásnak, sokszor fogalmunk sincs, hányadika és milyen nap van éppen), így meglepetten konstatáltuk, hogy valószínű emiatt van itt jelen ez a sokaság. 🙂
Az autónk, Zumi rendben megvolt, bepattantunk, és elindultunk a Kék-hegység felé. Út közben, mobilnet hiányában sikeresen elrontottunk valamit és egy óriási fizetős alagútrendszerben találtuk magunkat. Eléggé ráfeszültünk, mert ugye ezek nem ingyenesek, az alagút mivolta miatt nem volt GPS-jel sem, így azt sem tudtuk, hol vagyunk. Így Zs végül megelégelte ezt, és az első kijáratnál kijöttünk. Szerintem egy 15-20 km-t tuti mentünk a föld alatt, hála az égnek pont ott jöttünk ki, ahol kinéztük épp azt a benzinkutat, ahol tankolni akartunk. Tök jó amúgy a rendszerben, hogy 3 napod van utólagosan kifizetni az alagút díját (nem úgy, mint otthon, ha véletlen felmész a pályára matrica nélkül, azonnal megbüntetnek). Ránk sajnos ez a szabály nem vonatkozik, kölcsönzött autó lévén, így majd biztosan egy igen kellemes összeggel fogja az autókölcsönző meghálálni azt, hogy tévúton jártunk.
Este 10 körül érkeztünk meg Lawsonba, ahol az Airbnb-nk volt, a Rose Cottage. Ez egy családi háznak a kertje végében volt, egy különálló kis ház, mindennel felszerelve. Zs ennél tökéletesebb helyet nem is találhatott volna a karácsonyunk eltöltésére.
