anatomia • 8 nap
Ez a film már legelőször színtiszta mozis élmény volt nekem. Már gyerekként is tudatos mozibajáró voltam, ráadásul a Batman, a denevérember után szinte tűkön ülve vártam, hogy elkészüljön a folytatás és nálunk is játszák majd ezt a filmet. Aztán mikor a Kelet-Matyiban szembejött a bemutató híre, hát azonnal mentem is anyuhoz, hogy akkor ezt a filmet én megnézném. Akár egyedül is. (Kelet-Matyinak a Kelet-Magyarország című napilapot becéztük. Csak, hogy nehogy azt hidd, hogy bármiből is kihagylak.)
Nem kellett sokáig könyörögnöm, addigra már mindenki tudta rólam a környezetemben, hogy elkapott a Batman-láz. Képregények, kitűzők, játékok, kértem mindent, amit csak lehetett és ha lehetett, akkor meg is kaptam. Amúgy is modern, szabadszellemben neveltek, tehát nem is volt kérdés, hogy ha nincs semmi aktuális büntetésem (mint, ami majd lesz a Mindörökké Batman bemutatójánál, aminek mozis élményéről egy csúnya egyes dolgozat miatt maradtam le), ott leszek a nézőtéren. És hát ott is voltam, egyedül, szülők nélkül.
Letartolt a film. Tátott szájjal bámultam és úgy szívtam magamba minden pillantát, mintha az életbenmaradáshoz kellett volna. Hosszú (nagyon hosszú) ideig ez volt a kedvenc filmem, amit aztán rongyosra nézett videokazetták is tanúsíthattak. Akkoriban még nem láttam a hibáit, őszintén, nem is nagyon érdekelt volna. (Igaz, most sem nagyon izgatnak ezek a hibák, mert épp olyannak szeretem ezt a filmet, amilyen.)
Most, ennyi év távlatából is az vezet ennek a posztnak az írásánál, ami a többi filmnél is hajtott; rájönni hogyan és mitől működik mind a mai napig ez a merész és gótikus alkotás.
Nos, drága uraim és hölgyeim, a Nagyvászon és Hangszóró blog Folytatások Hónapjának legújabb alanya nem más, mint Tim Burton 1992-es sötét és misztikus képregényfilmje; ezt itt a Batman visszatér.
Egy mélyen sebzett, összetett személyiség, egy modern Jekyll és Hyde; Bruce Wayne.
Mielőtt nekikezdünk a cincálásnak, a szokásos figyelmeztetés most is áll. Hiszen...
Továbbra is SPOLERezek, szóval csak lassan a testtel, ha még nem láttad és megnéznéd a filmet.
De most csak ennyi van, szóval akkor kezdjünk is hozzá a filmhez.
A Batman visszatér (1992) a világ egyik legkarizmatikusabb hősének, Batmannak a történetét folytatja, továbbra is Tim Burton rendezésében. A film nem csupán egy újabb epizód ennek a remek hérosznak az életéből, hanem egy mélyen egyedi, sötét tónusú alkotás, amely teljesen új megközelítésbe helyezte nem csak a Denevérember karakterét, de a szuperhős zsánert is. Burton már az első, 1989-es Batman filmmel megmutatta, hogy képes komplex és sötét atmoszférát teremteni, de a Batman visszatérben ezt az esztétikát és hangulatot még mélyebbre viszi.
Ekkoriban a szuperhősfilmek világában ritkaságnak számított ez a fajta groteszk, mégis elegáns látványvilág, amit Burton teremtett Gotham City és mindenki kedvenc denevére számára. A rendező stílusa tükrözi Gotham szorongató és veszélyekkel teli világát, ahol az igazság és a korrupció közti határvonal elmosódik. Ebben a filmben minden szereplő - Batmantől a Pingvinen át a Macskanőig - saját morális dilemmáival küzd, miközben Burton az emberi természet sötét oldalát is megmutatja nekünk. Ez a mélység és komplexitás különösen kiemeli a Batman visszatért nemcsak korabeli szuperhős-, de a thriller és akciófilmek közül is.
A mozi egyik legerősebb eleme, hogy nem pusztán egy szokványos folytatás, hanem valódi karaktertanulmány, amely újraértelmezi és kibővíti Batman világát, miközben olyan antagonista karaktereket mutat be, akik valójában maguk is a társadalom áldozatai. A film ezzel újfajta rétegeket ad Batman mítoszához, és a sötétséget nemcsak vizuálisan építi köré, hanem szimbolikusan is megjeleníti.
Már nem tudom, hol olvastam, vagy hol hallottam, de izgalmas meglátás, hogy a Batman visszatér épp olyan, mintha a Denevérember rémálma lenne. Az egész egy hatalmas, operasztikus tragédia, ahol nincs happy end és ahol a szereplők nem élnek boldogan addig, amíg meg nem halnak. Szóval, csakis lidércnyomás lehet.
Egy ilyen sötét és összetett szuperhősfilm abban az időben különlegesnek számított, és meghatározta Batman filmes ábrázolását a következő évtizedekre. A Burton által teremtett látványvilág és hangulat a mai napig kultikus, a Batman visszatér pedig örökös helyet szerzett magának a popkultúra térképén.
A Pingvin a felszínre vágyik, hogy bosszúszomját kitölthesse az őt kitaszító Gothamen.
Rövid összefoglaló a filmről, annak, aki még csak most ismerkedik ezzel a szuper filmmel:
A Batman visszatér története Gotham City-ben játszódik, ahol Oswald Cobblepot, azaz a Pingvin (Danny DeVito), aki gyermekkora óta száműzöttként élt a csatornákban, visszatér a felszínre, hogy bosszút álljon és hatalmat szerezzen. Miközben a Pingvint Max Shreck (Christopher Walken), egy korrupt üzletember segíti abban, hogy megkaparintsa a város feletti irányítást, Bruce Wayne/Batman (Michael Keaton) igyekszik megvédeni Gotham lakóit a közelgő káosztól.
Eközben megismerjük Selina Kyle-t (Michelle Pfeiffer), aki Shreck titkárnőjeként dolgozik és akit főnöke kidob az ablakon. De Selina nem csak túléli a zuhanást, hanem egy új tudattal tér vissza az életbe, ő lesz a Macskanő! Mint a többi állatember, ő is bosszúra szomjazik, és elindul egy sajátos, ellentmondásos úton: egyszerre szövetséges és ellenség Batman számára, mivel mindketten belső démonjaikkal és kettős identitásukkal küzdenek.
A történetben Pingvin először szimpátiát próbál kelteni a város lakóiban, de hamarosan kiderül, hogy valódi célja Gotham megbüntetése és irányítása. A Pingvin és a Macskanő szövetségre lépnek Batman ellen, ám végül egymás ellen is fordulnak. A végső összecsapás során a Pingvin halálos csapdát próbál állítani Gotham gyermekeinek, de Batman megakadályozza terveit. A film végén a Pingvin tragikus módon elbukik, míg a Macskanő további sorsa rejtve marad előttünk, Bruce Wayne pedig megérti, hogy bár sosem találhat teljes nyugalmat, mégis folytatnia kell küzdelmét Gotham védelméért.
Nem egy nagy sztori, igaz? Pedig sokkal, de sokkal több van mögötte, mint amit ez a rövid összefoglaló sejtet. Szépen sorra veszünk minden elemet, egyre mélyebbre ásva a filmben, tudod, ahogy szoktuk. Kezdjük is az elős és legfontosabb hozzávalóval, aki nélkül ez a film épp olyan lett volna, mint... nos, a Batman & Robin.
Tim Burton egyedülálló látásmódja, amely már az első Batman filmben is megmutatkozott, a Batman visszatérben teljes pompájában bontakozik ki, akár egy sötétben virágzó növény. Ez a film sokkal inkább egy sajátos, burtoni világba vezet minket, mint egy tipikus szuperhősfilmbe. (Az előző Batman film sikere után Burton itt már szabad kezett kapott, a stúdió nem igazán szólt bele abba, hogy mit, hogyan csinál.) Burton mind a vizuális elemeket, mind a történetvezetést olyan irányba tereli, amely Gotham City-t egy groteszk, morálisan szürke világgá változtatja, ahol a hősök és gonoszok közötti különbségek nem egyértelműek.
Burton Gothamet egy borongós, gótikus metropoliszként jeleníti meg, ahol az árnyak, a kőfaragványok és a grandiózus épületek az éjszaka sötétségében magasodnak. Gotham ebben a formában valósággal életre kel, és Burton stílusa által a város maga is egy szereplővé válik, amely tükrözi a karakterek belső konfliktusait és a történet szürreális vonásait.
A rendező ügyesen használja a világítást és a színpalettát – dominálnak a hideg, sötét árnyalatok és az erős kontrasztok. Ez a filmben egyfajta drámai erőt ad a jeleneteknek, és folyamatosan fenntartja a nézőben a nyugtalanság érzését. A látványvilág megteremtésével Burton nem csupán egy háttérben álló díszletet készít, hanem valami olyasmit, ami a történet szerves részévé válik.
Gotham City a képregényekben is jóval több, mint puszta díszlet: hozzátartozik a Batman-történetekhez, és szinte önálló karakterként viselkedik. A város atmoszférája, bűnnel és korrupcióval átitatott történelme, valamint gótikus, komor építészete mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy Gotham legyen a bűnözés bölcsője és ezáltal Batman küldetésének központi eleme. A város éjszakai látképe, a sűrű köd, a sikátorok és a masszív, sötét épületek olyan jellemző elemek, amelyek nemcsak hangulatot teremtenek, de a karaktert is formálják. Gotham az egyetlen hely, ahol Batman létezhet, ahol Bruce Wayne kettős élete értelmet nyer, és ahol a hős az igazságot keresve folyamatos harcban áll a korrupcióval és a bűnözéssel.
Gotham sosem volt még ilyen sötét és fenyegető a vásznon.
A karakterek ábrázolásában Burton még inkább eltér a szokványos szuperhősfilmes megközelítéstől. Batman és a Pingvin egyfajta sötét, eltorzult tükörképei egymásnak: mindketten a társadalom peremére szorultak, ám a sorsuk különböző irányokba sodorta őket. A rendező a Pingvint egy groteszk, szörnyűséges teremtményként mutatja be, aki ugyanakkor tragikus és emberi is – áldozata a társadalmi elutasításnak, és ezért is válik kegyetlen, bosszúálló karakterré. A Pingvin egyszerre szánni való és félelmetes; egyszerre lesz szimpatikus, mégis elborzasztó figura.
A Macskanő karaktere szintén sokkal több, mint egy egyszerű „rosszfiú”; ő is egy önálló, bonyolult karakter, aki szintén a saját traumájával küzd. Selina Kyle/Macskanő Burton keze alatt a patriarchális társadalom szorításából felszabaduló nő szimbóluma lesz, aki saját identitását keresve megküzd Batmannel és közben önmagával is folyton harcban áll. Burton megengedi, hogy ezek a figurák teljes mélységükben bontakozzanak ki, így a történet sokkal inkább hasonlít egy karaktertanulmányra, mint a szokványos jó és rossz összecsapására.
Burton gyakran alkalmazza az átalakulás és a szörnyeteg-alak szimbólumait, és ebben a filmben is több szinten megjelenik ez a téma. Mind a Pingvin, mind a Macskanő a történet során eltorzult lényekké válnak, de ezek az átalakulások mélyen szimbolikusak: a Pingvin gonoszsága éppúgy társadalmi megvetésének eredménye, mint Selina Kyle Macskanővé válása, aki a benne rejlő sötét oldallal, a hatalom iránti vággyal és a bosszúvággyal viaskodik. E kettősség révén a Batman visszatér karakterei többek lesznek egyszerű gonosztevőknél – mindannyian Burton világának áldozatai.
Burton egyébként mindig is szerette a tragikus karaktereket, és a Pingvin és a Macskanő esetében is olyan háttérsztorikat akart, amelyekkel a nézők együtt tudnak érezni, és amelyekkel ezek a szereplők sokkal összetettebbé válnak.
A képregényben a Pingvin egy gazdag család sarja, aki a társadalmi megbecsülés hiányától szenved, míg a filmben egy kitaszított, deformált alak, aki a társadalom szélére sodródott. Ez a tragikus háttérsztori közelebb hozza őt a közönséghez, és jobban illeszkedik a Burton által elképzelt, kívülálló karakterek sorába.
A Macskanő háttérsztorija szintén radikálisan eltér a képregénytől, ahol Selina Kyle egy utcai tolvaj, akinek éles eszével és ügyességével sikerült felemelkednie az átlagos bűnözőkön. A filmben azonban egy elnyomott, félénk nő, aki a patriarchális társadalmi környezetben nem tud kiteljesedni. Az „újjászületése” és átváltozása egy bosszúra szomjazó karakterré tragikus, ám emberibb háttértörténetet ad neki, és megmutatja a női karakterek belső konfliktusait is.
Tim Burton tehát a Batman visszatérben egy olyan, vizuálisan és érzelmileg sötét világot alkotott, amely komplex, morális dilemmákkal küzdő karaktereket állít a középpontba. A film a társadalom kitaszítottjainak és azok bosszúvágyának történetét meséli el, ahol a szörnyek is emberek, és az igazság hőse sem mentes a belső sötétségtől.
A Pingvin és Max; bármire képesek a hatalomért.
Tehát azt már láttuk, hogy mennyire összetettek a Batman visszatér karakterei, nem nehéz hát rájönnünk, hogy a színészi alakítások emiatt különösen hangsúlyosak a történet drámai vonalának és a karakterek belső küzdelmeinek kiemelésében. Ezért sem volt mindegy, hogy kik játszák a szerepeket. Michael Keaton, Michelle Pfeiffer, Danny DeVito és Christopher Walken alakításai mind kulcsfontosságúak abban, hogy a film atmoszférája ennyire erőteljes és rétegzett legyen.
Michael Keaton visszatérése Batmanként különösen erős, hiszen a színésznek egy újfajta úton kellett elindulnia, hogy a karakter sötétebb oldalát is kihangsúlyozhassa. A Batman visszatér Batmane már nem pusztán egy hős, hanem egy árnyakkal körülvett, magányos figura, aki folyamatosan küzd saját belső démonjaival. Keaton játéka visszafogott, minimalista, ami tökéletesen illik a karakter zárkózott természetéhez. Batman csendes jelenléte és érzelmeinek elfojtása mögött egy mélyen sebzett, összetett személyiség rejtőzik.
Keaton Bruce Wayne-je egyfajta kettős életet él, amely állandó feszültségforrást jelent a karakter számára. A film több jelenetben is kihangsúlyozza Bruce vívódását, amely abból fakad, hogy megpróbálja megtalálni az egyensúlyt a hősiesség és a saját, hétköznapi élete között. Keaton alakítása sokkal inkább egy belső karakterdrámára fókuszál, amely megkülönbözteti őt a későbbi, harsányabb Batman-ábrázolásoktól.
Michelle Pfeiffer Macskanője szintén igazi ikonikus alakítás. Selina Kyle karaktere egy félénk, elnyomott titkárnőből válik önálló, bosszúszomjas figurává, aki a trauma és elutasítás hatására teljesen új személyiséget ölt magára. Pfeiffer átalakulása Selina Kyle-ból Macskanővé a film egyik legerősebb jelenete: a színésznő tökéleseten adja át a karakter sorsának drámaiságát, belső összetettségét és sajátos kettősségét.
Selina/Macskanő Batmanhez hasonlóan kettős életet él, ám az ő belső konfliktusa még élesebb, hiszen a Macskanő sokkal impulzívabb és kiszámíthatatlanabb. Igazi macska. :) Pfeiffer alakításában ez a karakter nem pusztán szexuális vonzalmat jelent Batman számára, hanem egyfajta kihívást is. Selina testesíti meg azt az erőt, amelyet Batman is érez, de sosem enged szabadjára. Pfeiffer játéka révén a Macskanő egyetlen megjelenésével is képes dominálni a vásznat, ezért a jelenetei a film érzelmi csúcspontjai közé tartoznak.
Danny DeVito Pingvinje a film leggroteszkebb és egyben legtragikusabb karaktere. DeVito teljesen átalakult a szerep kedvéért: nemcsak külsőleg, hanem érzelmileg is beleéli magát a Pingvin figurájába, aki egyszerre agresszor és áldozat. A Pingvin egy magányos, társadalomból kitaszított figura, akinek minden cselekedete az elutasítottságból és a bosszúvágy érzéséből fakad. DeVito a Pingvint egyszerre teszi undorítóvá és szimpatikussá, egyfajta groteszk antihőssé változtatva ezzel a karaktert.
A figura külső megjelenése – a különleges smink és jelmez – csak még erőteljesebbé teszi DeVito alakítását. A Pingvin nemcsak fizikai értelemben, hanem érzelmi szinten is deformálódott, és DeVito játékának köszönhetően mindannyian tisztában vagyunk azzal, milyen veszélyes alakról van szó.
Mivel nagyon sokáig tartott míg DeVitot Pingvinemberré maszkírozták, ezért ameddig csak lehetett, jelemezben maradt és ezáltal nem DeVito mászkált a stábtagok között a forgatási szünetekben, hanem sokkal inkább a Pingvin. A kollégák beszámolói szerint DeVito a maszk és smink viselése közben végig a Pingvin karakterét idéző, morcos, torzított hangon beszélt, és sokszor a Pingvin grimaszait és modorosságait is megtartotta. DeVito ezzel a módszerrel tökéletesen átszellemült, így még mélyebbre tudott merülni a groteszk és tragikus Pingvin szerepébe.
Max Shreck karaktere eredeti figura a Batman univerzumban, akit Tim Burton ennek a filmnek a kedvéért alkotott meg. Christopher Walken alakítása egyszerre karizmatikus és baljós, Shreck pedig tökéletesen testesíti meg Gotham korrupt elitjét. A karakter azzal válik különlegessé, hogy szemben a Pingvinnel és a Macskanővel, ő maga nem rendelkezik semmilyen külső deformitással vagy szuperképességgel – ő "csupán" egy hétköznapi gonosz, aki saját hatalmát kihasználva próbálja manipulálni a többieket.
Walken Shreckje Gotham politikai és gazdasági elitjének szimbóluma, aki csakis saját érdekeit nézi, és habozás nélkül árul el másokat. Walken alakítása hideg és számító, amely hozzájárul a karakter hitelességéhez, és újabb réteget ad a film korrupciót és árulást ábrázoló vonalához.
Kiszámíthatatlan és impulzív. Mint egy igazi macska.
Tim Burton a Batman visszatérben mélyebb, sötétebb témákat és szimbolikát vizsgál, mint azt addig bármikor korábban, és ezeken keresztül fedi fel a karakterek jellemvonásait és motivációit. Már említettem, a történet nem csupán egy harc a jó és a rossz között, hanem a kívülállóság, identitáskeresés és a hatalommal való visszaélés témáit is felvillantja.
Ezért is a film egyik legmarkánsabb témája a társadalomból kiszorultak és peremre kényszerültek drámája. Batman, a Pingvin és a Macskanő is számkivetett a maga saját módján, akik mind más-más okból lettek azzá, amivé váltak. Bruce Wayne kettős életet él, amely elválasztja őt a hétköznapi emberektől. A Pingvin bosszúvágyát a deformitása és a társadalom által való elutasítottsága fűti, míg a Macskanő a saját, elnyomott énje ellen lázadva válik Gotham egyik félelmetes és kiszámíthatatlan szereplőjévé.
A kívülállóság témája Burton rendezésében új mélységet kap, hiszen minden karakter valamilyen módon áldozat is – Bruce a szülei halála miatt, a Pingvin a deformitása és elutasítottsága miatt, míg Selina Kyle az elnyomás miatt. Ez a megközelítés emberibbé teszi a karaktereket, és rávilágít arra, hogy a hős és a gonosz közötti határ nem mindig egyértelmű.
Emellett mindhárom fő karakter identitásválsággal is küzd, és ez a belső konfliktus teszi őket összetett szereplőkké. Bruce Wayne nem tudja, hogyan egyensúlyozzon a Batman identitása és a saját, hétköznapi élete között. A Macskanő szintén kettős életet él: Selina Kyle, a félénk titkárnő és a szabadságát, hatalmát kereső Macskanő között váltakozik. Az ő kettőssége épp olyan éles, mint Bruce-é, és a Macskanő sok tekintetben egyfajta tükörképe Batmannak. Mindketten a sötétség részei, de különböző célok és módszerek vezérlik őket.
A Pingvin is keres egyfajta identitást: szeretne emberként elismerést kapni és mellé sok hatalmat szerezni, de közben képtelen levetkőzni azt az állati énjét, amely az évek során a csatornákban fejlődött ki.
Batman, a Pingvin és a Macskanő mindannyian küzdenek a belső szörnyetegükkel, és Burton ábrázolásában a film inkább szól a szörnyek emberi oldaláról, mint a hősies küzdelemről. Ez a megközelítés sokkal mélyebbé és érdekesebbé teszi a karaktereket.
És akkor ott van még a sötét város analógiája; Gotham City egy romlott, sötét hely, ahol a hatalom és a korrupció folyamatosan jelen van. Max Shreck, Gotham befolyásos üzletembere a hatalom megszállottja, és mindenkit hajlandó feláldozni saját céljai érdekében. Shreck alakja a mindennapi gonoszságot szimbolizálja: ő nem szupergonosz, hanem egy hétköznapi, hideg és számító üzletember, aki pénzt és befolyást akar. A karakter egyfajta karikatúrája a vállalati hatalommal való visszaélésnek, és Burton rendezésében tökéletesen megtestesíti a Gotham-et átható korrupt elit réteget.
A Pingvin szintén hatalomra vágyik, ám az ő célja inkább a bosszú: a város ellen fordítja saját sötét vágyait, és a hatalom iránti vágya pusztítóbb, kaotikusabb, mint Shrecké. A Pingvin és Shreck ellentétes céljaik ellenére szövetséget kötnek, ám a végül hatalomvágy mindkettőjük bukását okozza.
Batman készen áll szembeszállni Gotham újdonsült gonoszaival.
Burton híres arról, hogy szimbolikus, vizuális elemeket épít be a filmjeibe, és ez alól a Batman visszatér sem kivétel. Gotham grandiózus épületei, a hideg, szürke tónusok és az állandó sötétség mind allegórikus elemek, amelyek a város és a karakterek sivár világát tükrözik. A Pingvin élete a város alatti csatornarendszerben szintén szimbolikus: ezzel a "társadalom aljára szorult" metaforát Burton vizuális is egyértelművé teszi.
A Macskanő szimbóluma, a macska kilenc élete, szintén meghatározó. Burton ezt a mitikus elemet drámaian átértelmezi, és Selina Kyle minden feltámadását újjászületésként mutatja be, amely során a karakter erősebbé, ugyanakkor veszélyesebbé is válik.
Ezek a szimbólumok is azt mutatják, hogy a Batman visszatér sokkal több, mint egy szuperhősfilm; kritikus képet ad a 90-es évek társadalmi kérdéseiről és politikai problémáiról. Az akkori kulturális és politikai közeg visszhangzik a karakterek történetében, és a film által bemutatott morális dilemmák és társadalmi témák napjainkban is relevánsak maradtak.
A 90-es évek elején, az amerikai társadalomban erősen jelen volt a nagyvállalati hatalommal való visszaélés és a politikai korrupció elleni kritika. Gotham városában Max Shreck karaktere testesíti meg ezt a kapzsiságot és korrupt hatalmat. Shreck - aki a jótékonykodás álcája mögé bújik, szándékosan manipulálja a város politikai életét -, azokra a nagyvállalatokra emlékeztet, amelyek saját érdekeik szerint igyekeztek befolyásolni a közpolitikát és közvéleményt.
A Pingvin története emlékeztet arra, hogy az amerikai álom valójában csak egy illúzió és nem mindenki számára érhető el. A groteszk külseje, a testi deformitása miatt elutasított Pingvin a társadalmi előítéletek áldozata. Ez az elnyomás és megvetés vezetei ebbe a tragikus életbe.
A Pingvin politikai kampánya, amely során el akarja nyerni Gotham lakóinak bizalmát, szatirikusan mutatja be a populizmus és a média manipulációs technikáinak veszélyeit. A Pingvin kampánya során a lakók szimpátiájára játszik, miközben valójában saját sötét céljai vezérlik. Ez a vonal tükrözi a politikai populizmus veszélyeit, és azt, ahogyan a média gyakran hajlamos befolyásolni a közvéleményt az elérendő cél érdekében.
A Macskanő karaktere erősen tükrözi a női emancipáció és identitáskeresés kérdését, amely a 90-es évek elején különösen erősödött. Selina Kyle elnyomott szerepből tör ki, amikor Macskanővé válik, és a karaktere a nők önállóságának és felszabadulásának vágyát jeleníti meg. A karakter kettőssége – félénk titkárnőből öntudatos, erős nővé válás – visszhangozza a társadalomban zajló változásokat, amelyben a nők saját identitásukat és helyüket keresik.
A Macskanő nem engedi, hogy a férfiak uralkodjanak rajta.
A Batman visszatér vizuális világának megteremtése központi szerepet játszott abban, hogy a film egyedi, időtálló hangulatot sugározzon. Tim Burton látványvilágban gazdag, gótikus stílusa itt teljesedik ki igazán, és a díszletek, a jelmezek, valamint a speciális effektek közös munkája teremti meg Gotham szürreális, borongós atmoszféráját. A filmben a praktikus effektek keverednek a kreatív filmes technikákkal, így minden elem harmonikusan járul hozzá a történet érzelmi és vizuális súlyához.
Burton Gothamje az elnyomó, sötét város jelképe, amely állandó fenyegetettséget áraszt. A díszletek gigantikus, gótikus épületek, melyek árnyai és sötét felületei Gotham elnyomó jellegét hangsúlyozzák. A város építészete szándékosan túlzó: hatalmas szobrok, homályba burkolódzó sikátorok és szigorú szögletek teszik a várost félelmetes hellyé. Gotham egyfajta modern gótikus kastély, ahol a karakterek elvesznek a hatalmas, félelmet keltő környezetben, és épp ez a környezet tükrözi belső konfliktusaikat és sötét múltjukat. A díszletek szinte labirintusszerűek, ami a város komorságát és a karakterek küzdelmeit is szimbolizálja.
A jelmezek, mivel egy szuperhős filmról van szó, a film látványvilágának fontos részét képezik, és mindegyikük a karakterek egyediségét és mélyebb rétegeit tükrözi.
Batman jelmeze páncélos, árnyékos megjelenést kölcsönöz neki (hiszen ő a Sötét Lovag), amely éppoly félelmetes, mint a sötét alak, aki viseli. Ez az ikonikus fekete jelmez egyszerre erősíti Batman titokzatos, árnyékos figuráját és kontrasztot képez a fényes nappallal, amely Gotham városától teljesen idegen.
A Macskanő jelmeze különösen figyelemre méltó: fekete lakkruhája, amelyet szándékosan durva öltésekkel varrtak tükrözi karakterének megszállott és impulzív természetét. A varratok és a feszülő anyag egyaránt a karakter szétesettségét és önállóság iránti vágyát szimbolizálja. Selina Kyle „újjászületését” is kifejezi, ahogy egy új személyiséget ölt magára Macskanőként, és minden varrat egyfajta „foltozást” jelent, amely próbálja összetartani a karakter kettősségét.
A Pingvin jelmeze groteszk és hátborzongató. Danny DeVito karakterét egy vastag, szinte állati jegyeket hordozó ruhában látjuk, amely tükrözi testi deformáltságát és az alvilággal való kapcsolatát. A karakter által viselt hosszú kabát és cilinder mind a groteszk jellegre, mind a sötét humorra utal, amely a Pingvin személyiségéhez kapcsolódik. Ez az egyedi megjelenés segít kifejezni a Pingvin elidegenedettségét és bosszúvágyát.
A film jelmeztervezője, a 1989-es Batman ruhát is készítő Bob Ringwood volt, a Pingvin megjelenéséért pedig Stan Winston és csapata feleltek.
A film nagy hangsúlyt fektetett a praktikus effektekre. A Pingvin karaktere például teljes átalakuláson ment keresztül a smink- és maszkmesterek keze alatt: különleges sminket és protéziseket használtak, hogy DeVitót felismerhetetlenné tegyék.
A Macskanő szemei körül elhelyezett smink és vad kinézetű, szétzilált haja szintén része annak a praktikus eszköztárnak, amely segít karakterét még dühösebbé, még szabadabbá tenni. Burton különösen ügyelt arra, hogy a smink és a jelmezek összhangban legyenek a karakterek érzelmi világával, így minden részlet a személyiségük egy-egy aspektusát fejezi ki.
A Pingvin mózeskosarát messze viszi a víz a csatorna mélyére.
Bár a filmben még nem használtak CGI-t abban a mértékben, ahogy ma szokásos, a különleges effektek mégis kimagaslóak. Számos robbanást, járműcsatát és egyéb látványos akciójelenetet használtak, amelyek mind praktikus eszközökkel, díszletekben vagy miniatűr modellek segítségével valósultak meg. A Batmobil is kulcsfontosságú látványelem a filmben: a jármű egyedi kialakítása, a sötét, aerodinamikus formája szinte Batman meghosszabbításaként jelenik meg, és a különleges effektek révén a Batmobil akciójelenetei különösen látványosak lettek.
A film olyan akciójeleneteket is tartalmaz, amelyekben a speciális effektek segítenek kiemelni Batman hősiességét és a karakterek harcát. Az effektek közül különösen kiemelkedőek azok, amelyek a Macskanő harci jeleneteit teszik látványossá: Pfeiffer karaktere éles mozdulatokkal, akrobatikus képességeivel szinte koreográfiai pontossággal vesz részt az összecsapásokban.
A Batman visszatér egyébként egyike azoknak a nagy költségvetésű filmeknek, amelyek még jórészt CGI nélkül készültek.
A CGI ekkoriban még gyerekcipőben járt, és csak ritkán használták, főként olyan futurisztikus vagy sci-fi alkotásokban, mint a Terminátor 2 vagy a Jurassic Park. A Batman visszatér azonban teljes mértékben a hagyományos filmes technikákra épít, és ezzel hozzájárult ahhoz a kézzelfogható, hiteles világához, ami miatt a film különleges vizuális élményt nyújt a mai napig.
És akkor ha már lehetőségem van írni a Batman visszatérről, mindenképpen szeretnék egy szekcióban megemlélkezni a film zenéjéről, ami szerintem az egyik legjobban sikerült Elfman alkotásai közül.
A Batman visszatér zenéje Danny Elfman zeneszerző tehetségét dicséri, aki Tim Burtonnel való együttműködése révén egy új szintre emelte a film hangulatát. Elfman már az első Batman film zenéjével nagy sikert aratott (még egy Grammy-t is nyert vele), de a Batman visszatérben még mélyebb, árnyaltabb zenei palettát teremtett. Zenéje egyszerre epikus és hátborzongató, különleges atmoszférát adva Gotham komor városának és a történet érzelmi vonalainak.
Batman témája maradt, ami volt, csupán a hangszerelése igazodik az új műhöz; epikus, de egyben titokzatos is, amely kifejezi a hős kettősségét: az éjszakai árnyak közé bújt megmentőt, aki saját démonaival is küzd. Ez a téma különböző formákban bukkan fel a filmben, gyakran a csendesebb, belső küzdelmet ábrázoló jelenetek során. Az Elfman által komponált dallamokban érezhető az a kettősség, amely Batman karakterére is jellemző: egyszerre fenséges és félelmetes.
A Pingvin karakterének témája különösen fontos a film zenei palettáján. Míg Batman zenéje epikus és hősies, a Pingviné sokkal tragikusabb és groteszkebb, gyakran rézfúvósokkal és különféle ütős hangszerekkel, amelyek torz, sötét atmoszférát teremtenek. Elfman itt a zene segítségével fejezi ki a karakter fájdalmát és deformáltságát, ugyanakkor a gyermeki vágyát is megjeleníti az elfogadás és a hatalom után. A Pingvin témájában felcsendülő zenei megoldások miatt a karakter egyszerre szánalmat keltő és hátborzongató.
A Macskanő témája egyfajta misztikus, csábító hangulatot áraszt, amely tükrözi Selina Kyle kettős életét és belső konfliktusait. A lágyabb, szinte fátyolos zenei megoldások a Macskanő érzékenyebb oldalát jelenítik meg, míg az élesebb hangzású zongora- és vonósbetétek a karakter bosszúszomjas, kiszámíthatatlan oldalát hangsúlyozzák. Csak úgy nyávognak azok a vonósok! Elfman zenéje tehát tökéletesen kifejezi a Macskanő kettősségét: egy olyan veszélyes és szenvedélyes figura, aki mindenek fölött vágyik a szabadságra.
A Batman visszatér zenei anyagában a kórus is fontos szerepet kap, amit Elfman gyakran alkalmaz kiegészítésként, hogy fokozza a gótikus atmoszférát, és szinte szakrális jelleget kölcsönözzön a jeleneteknek. Ez a zenei megoldás különösen hangsúlyos a Pingvin karakterének háttérzenéjében, aki szinte egy gótikus mese tragikus hőse. A kórus hangzásának köszönhetően a jelenetek nagyobb drámai súlyt kapnak, és Gotham városa valódi mitikus, sötét világként elevenedik meg.
Danny Elfman és Tim Burton együttműködése a Batman visszatér zenei világában is harmonikusan teljesedik ki. Elfman tökéletesen érzi Burton gótikus, sötét világát, és ennek megfelelően komponálta meg a film zenéjét, amely nemcsak tökéletesen illeszkedik a látványhoz, hanem kiegészíti és elmélyíti azt. Burton vizuális megoldásai és Elfman kompozíciói együttesen hozzák létre a Batman visszatér egyedi atmoszféráját, amely sejtelmes, rejtélyes, és egyszerre tragikus is.
Az árnyékok már odarajzolják a Macskanőt Selina arcára.
Amikor a Batman visszatér 1992-ben megjelent, vegyes fogadtatásban részesült, mind a közönség, mind a kritikusok körében. A film azonnal felhívta magára a figyelmet egyedi stílusával, sötét tónusával és a karakterek komplex, szokatlan ábrázolásával, ám éppen ezek a sajátosságok osztották meg a nézőket és a filmes elemzőket.
A Batman visszatér komorabb és groteszkebb megközelítést alkalmazott, mint a korábbi szuperhősfilmek, és ez nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Miközben az első Batman film még hagyományosabb, akcióközpontú szuperhősfilmnek számított, a Batman visszatér sokkal inkább karakterdrámává alakult, amely a sötét és bonyolult szereplőkre, mint a Pingvin és a Macskanő fókuszált. A film erős művészi látásmódja és vizuális elemei révén inkább a művészfilmekre emlékeztetett, ami egyes nézők számára túlságosan elvontnak és nehezen követhetőnek bizonyult. Ez különösen a fiatalabb közönséget tántorította el, akik inkább könnyed, akciódús szórakozásra számítottak.
A film tehát nem aratott akkora kereskedelmi sikert, mint az első rész, és bár jól teljesített a jegypénztáraknál, a stúdió számára nem hozta meg a várt eredményeket. Ennek hatására döntött úgy a Warner Bros., hogy a folytatásokat már egy könnyedebb, mindenki számára fogyaszthatóbb stílusban készíti el, és így került a rendezői székbe Joel Schumacher, aki merőben új irányt adott a sorozatnak, egyenes ívben semmisítve meg a Denevérember komolyságát és sötétségét a vásznon.
A kritikusok körében a film pozitív visszhangot váltott ki, főként Burton látványvilágának és a komplex karaktereknek köszönhetően. A The New York Times és a Los Angeles Times kritikái dicsérték a rendezést és a színészi alakításokat. Pfeiffer Macskanőként külön elismerést kapott a kritikusoktól, akik dicsérték karakterének mélységét és kiszámíthatatlanságát. DeVito Pingvinje szintén emlékezetes alakításnak számított; egyszerre groteszk és tragikus figura lett, aki a szokványos gonosztevőkön túlmutató érzelmi mélységgel bírt.
Azonban voltak olyan vélemények is, amelyek túl sötétnek, groteszknek és hátborzongatónak találták a filmet egy szuperhősfilmhez képest. Egyes kritikusok szerint a karakterek komplexitása és a film sötét világa elnyomta a történet fő szálát, és túl komor hangulatot eredményezett.
Annak ellenére, hogy megosztó volt a fogadtatás, a Batman visszatér az évek során kultikus státuszra tett szert, különösen Burton stílusa és Elfman zenéje miatt. A film karakterábrázolása és a látványvilága meghatározó hatással volt a szuperhősfilmek fejlődésére. A későbbi Batman-filmek, különösen Christopher Nolan trilógiája, Burton sötét és komoly tónusára építve haladtak tovább a karakter komplexebb, pszichológiai megközelítésében.
A Batman visszatér népszerűsége különösen Michelle Pfeiffer ikonikus Macskanő-alakításában mutatkozott meg, amely mind a mai napig etalonnak számít a karakter adaptációi között. A Pingvin karaktere is visszatért a modern Batman-univerzumba, különösen a legutóbbi, 2022-es The Batman című filmben, ahol Colin Farrell játssza a figurát, ám karakterének inspirációi visszavezethetők Danny DeVito alakításához.
A film kultikus örökségének része, hogy bemutatta, hogyan lehet egy szuperhősfilmet vizuálisan és tematikusan komplex és művészi szintre emelni. A Batman visszatér tehát nemcsak a 90-es évek egyik ikonikus filmje maradt, hanem új irányt jelölt ki a sötétebb hangvételű szuperhősfilmek számára is, amelyre a modern adaptációk gyakran építkeznek.
Mindig tartogat valami meglepetést; Batman cuccai szuperjók!
Mint te is láthatod, a Batman visszatér nem csupán egy újabb szuperhősfilm, hanem egy sötét, gótikus karaktertanulmány, amely Tim Burton rendezésében és Danny Elfman zenéjével új dimenziót adott a Batman-mítosznak. A film bátran nyúlt a szuperhős műfaj mélyebb rétegeihez, bemutatva, hogy a hősök és gonoszok közötti határvonal elmosódhat, és hogy a kívülállók is küzdenek saját démonaikkal. A karakterek összetettsége, az ikonikus látványvilág, és az intenzív zenei háttér miatt a Batman visszatér egy művészi és sötét univerzumot teremt, amely megelőzte korát, és előkészítette az utat a szuperhősfilmek mélyebb, pszichológiai megközelítései számára.
Az évek során a film igazi kultuszfilmmé vált, amely a mai napig hatással van a popkultúrára és a Batman-mítoszra. Gotham városa ebben a filmben nemcsak díszlet, hanem egy valódi karakter, amely tükrözi a benne élők fájdalmát, sötét vágyait és elfojtott érzelmeit. Tim Burton látásmódja és a színészek emlékezetes alakítása révén a Batman visszatér nemcsak egy szuperhősfilm, hanem egy érzékeny, sötét mese is, amely méltán nyerte el a nézők és a kritikusok hosszú távú elismerését.
A Batman visszatér egy maradandó művészeti alkotás, amely egyszerre mutatja meg a hősöket és a „szörnyeket” emberi oldalról, és rávilágít arra, hogy a sötétség minden karakterben jelen van. A film egy örökérvényű klasszikus, amely továbbra is inspirál és elgondolkodtat, és amely méltán érdemli ki helyét a Batman-mítosz és a filmkultúra nagyjai között.
És hát itt a vége. De csak azért, mert már nem akartam tovább húzni, különben meg tudod, hogy még legalább ennyit tudtam volna írni erről a filmről. De ahogy korábban a szerkesztőim is mondták; a fókusz megtartása és a feleslegek kigyomlálása fontos feladat a szövegeimnél. Persze, nem mondom, hogy akár ebben az esetben is tökélestesen sikerült -e ezt megvalósítanom, de úgy gondolom, ez a film megérdemel ennyit. Már csak a félreértettsége miatt is.
Ikonikus a zárókép. Megborzongatja az embert.
Így a végén engedd meg, hogy pár szóban írjak arról, hogy 2024. november 6-án, hosszan tartó betegség után meghalt Tony Todd, aki olyan remek filmekkel ajándékozott meg minket, mint a Kampókéz, az Élőhalottak éjszakája, a Holló vagy a Végső Állomás sorozat. Köszönjük a szolgálatot, Tony! Jár a taps és az ováció!
Na, de most lépek. Hagyom, hogy emészd a fentieket. A héten még nem lesz MovieGeek,a jövő héten viszont szeretnék, szóval duplán találkozunk majd, folytatva a Folytatások Hónapját, itt a blogon.
A képek most is a Film-grab.com-ról érkeztek.
Addig is, jó filmezést, jó hétvégét. És ha nincs ötleted arra, hogy mit nézz, akkor fusd át a Nagyvászon és Hangszóró blog korábbi cikkeit. Hiszen, a régi filmek még mindig ütnek, ha adsz nekik egy esélyt! Remélem, ezúttal is sikerült kedvet csinálni ahhoz, hogy újra felfedezz egy klasszikust – és várlak vissza a jövő héten, amikor is még több filmes kincs vár rád!
Csumi
Faszi
