maradokapénzemnél • 7 nap
A lassan 25 éve épülő Caribou-életmű legtáncosabb lemezén a vokálokba besegít a mesterséges intelligencia. Mire elég ez? Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.
A Honey a lassan két és fél évtizede épülő Caribou-életmű legtáncosabb darabja (eddig a hasonló zenéit inkább Daphni néven adta ki). A jeles matematikus-zenész fog néhány stílust: house, garage, kis French touch; beoltja őket a jellegzetes, napsütötte, könnyeden gördülő Caribou-hangzással – és ezen túl kábé semmi egyéb nem jutott eszébe. Illetve ez nem igaz, mert saját énekhangját mesterséges intelligenciával (főképpen) női vokálokká alakította át, de ettől még az eredmény pont ugyanolyan, mintha hangmintákat vett volna cuki, de semmilyen énekesnőktől.
Hatásos, helyenként kedves, helyenként erősebben táncorientált számok ezek; kellemetlen pillanat csak egy van, a Campfire MI-rappere. Viszont emlékezetes pillanat is túl kevés van. Többszöri meghallgatás után nézem a számlistát, és mondjuk a Dear Life-ból pont annyira emlékszem, hogy az MI-lány azt ismételgeti: „dear life”. Ennél azért Caribou-tól többet várunk.
Előadó: Caribou
Cím: Honey
Kiadó: City Slang
Megjelenés: 2024.
Műfaj: elektronikus tánczene
Kulcsdal: Broke My Heart
7/10
Rónai András
