Ez nem lett jó. Sőt. Kifejezetten szenvedés volt a moziban töltött idő. A szürke 50 árnyalata sem volt valami fenomális film, de azért élt bennem a remény, hogy Ana a pávatollas és pár popsipacsis kínzásos kiborulás után fog valami maradandót alkotni Mr Grey-jel. Nem így történt.
A BDSM egyrészt teljesen más, mint ahogy azt a filmben ábrázolják. Az egy szadomazo elemeket tartalmazó szexuális kultúra, ami adrenalin és oxicitin szint növeléssel teszi még élvezetesebbé a szexet. Esetenként fájdalom okozással. Dominálással. Mert a BDSM kökemény szex. Dugás. Nem érzéki szeretkezés. Olyan, mint amit pl a Femme Fatale-ban, vagy az Országúti diszkó-ban láthattunk.
Na már most semmi hasonló nem történt a mozivásznon. De még egy FA tusfürdős reklám is sokkal erotikusabb, mint az egész film (tudjátok, amikor egy csinos nő elmegy zuhanyozni és habozza magát).
A film legnagyobb problémája az, hogy nincs története. Semmi. De nem csak története nincs, konfliktusa sem. Egyetlen egy valamire való konfliktus sem található benne, mert ha csak felmerül valami, azt is három perc alatt egy huszárvágással megoldódják. Az előzetek ijesztő jelenteinek nyoma sincs. A veszélyek is kisebbek, mint egy reggeli 3as metróra való felszállás.
Szóval uncsi.
Nem csak a sztori, de a színészi játék is eléggé gyér. Főhősnőnk próbálkozik, de egyedül ő sem tudja elvinni hátán ezt az ingatag szappanopera várat.
Mr. Grey (Jamie Dornan) pedig még mindig minden, csak nem férfias macsó. Nálam a Férfi nem viselkedik úgy, mint egy 5 éves óvodás, akitől elvették a kedvenc játékát és most dühöng, vagy hisztizik.
Adjunk neki egy nyalókát és kész. Kb ennyi a probléma megoldása a filmben is.
Egyetlen egy pozitívum volt számomra a filmben: A fehérneműk gyönyörűek voltak! És ennyi. Nem több.