Pedagógus egy olyan személy, aki tanult pedagógiát, vagyis az oktatás tudományát. Tanár az, aki képes ismereteket átadni másoknak. A pedagógus szükségszerűen nem lesz azonnal tanár, ahogy a tanár nem mindig pedagógus. (Hír Tibor – Redland 2017)
Hagrid, a Harry Potter sorozat jó szívű vadőre semmilyen pedagógia ismerettel nem rendelkezett, mégis kaphatott katedrát, mert amit csinált, azt kimagaslóan csinálta. Umbridge professzor, aki a pedagógia alapos ismerője volt, ugyanakkor hatalmas károkat okozott az oktatásban. Ez az irodalmi / filmes példa jól mutatja a különbséget. Tanárból lehet pedagógust varázsolni, ha megtanítjuk a mesterfogásokra, pedagógusból azonban ritkábban válik tanár, mert az affinitása kevés lehet.
Az igazi, vörös könyves példányok azonban olyan személyek, akik mindkettőt egyesítik, vagyis ismerik az oktatás tudományát, valamint ismerik a tudás átadásának igazi titkait. Mindegyik területhez nagy az affinitásuk, képesek elhinni és megvalósítani, hogy a tanítványok ne csak tanuljanak, de örömmel és átéléssel, belső motivációjukat felfedezve értsék meg a tananyagot, és mindezt úgy, hogy remek a kommunikációjuk, minden téren.
Sokszor beszélgetek szülőkkel. Az utóbbi időben, mióta az oktatási igazgatói székben ülök, és a feladatomat főleg az jelenti, hogy részben a fenti ismérvekkel bíró, remek tanárokat keresek és vezetek, részben pedig szülőket hallgatok meg, bőven van erre módom.
A tanárválasztás elterjedt módja hibás
Azt olvasom mindenfelé, hogy a szülő, amikor iskolát választ, válasszon tanárt, járjon el bemutató órákra, beszélgessen olyan szülőkkel, akiknek a gyerekeit az adott tanár tanította. A hozzám forduló szülők mindegyikére jellemző, hogy igen gondosan akar a gyerekének iskolát választani, nem az a szempontjuk, hogy a legközelebbit, hanem hogy a legjobbat kapja a gyerek. A tanács, amit az elsős szülők kapnak, mégsem válik be. Hiába kérdezget, hiába jár el a kirakat jellegű bemutató órákra! A valóságban gyakran kiderül, hogy tanár egy angyalbőrbe bújt banya, aki gyilkos kis módszerekkel, módszeresen öli a gyerekek lelkét. Mit lehet tenni?
Nézzük, hogy mi az igazi, jó tanárok 7 jellemzője
Amikor hozzánk jelentkezik valaki tanárnak, ezeket a dolgokat vizsgálom én magam is.
Tavaly kirándultam, és találkoztam a vonaton egy vidéki tanárnővel. Minden tulajdonsága megvolt ezek közül, jót szakmáztunk, lelkesen beszélt a gondolatairól az oktatás reformjával kapcsolatban. Mielőtt leszálltunk, kiderült, hogy – bár imádja a szakmáját - már nem tanít, hanem egy állami intézményben adminisztrál. Tízezer Forinttal kevesebbért, mint amit az iskolában keresne. Azt mondta: - Tibor, én havi tízezret fizetek a nyugalmamért. Megéri.
Szeretném, ha ezek a vérprofi tanárok soha nem esnének ki a rendszerből. Az lenne a jó, ha több-tízezerrel többet kapnának a profizmusukért. Ezért írtam össze, hogy mit kell figyelnie a szülőnek, ha tanárt választ.
- Kedv, ahogy hozzááll a munkájához – ha olyasmiről beszélgetünk, ami valóban érdekel bennünket, lelkessé válunk, és mindenképp tenni akarunk azért a dologért. Az igazán jó tanár az okosabb és ügyesebb, motiváltabb gyerekekért tesz, tanul, alkot és munkálkodik. És erről szívesen és lelkesen beszél is.
- A verbális kommunikáció – képszerűen és érthetően beszél, hangja telt, nem sipító, vagy mormogó. Jó hallgatni, mintha egy színdarabban ülnél. Hasonlatokat használ, mosolyog, dicsér, elismer, segít.
- Az írásos kommunikáció - a tájékoztató anyagai is kedvesek. Nem ír olyanokat, hogy „gyermek farsang esemény kerül megrendezésre”, hanem azt írja, hogy rendezek egy gyerek farsangot, amire szeretettel várom az elsősöket. Akkor tanít meg majd jól írni, ha jól tud fogalmazni is.
- A testbeszéd, a metakommunikáció a gesztusok, a mozgás, az arcmimika Minél élénkebb, minél látványosabb, a kicsik annál könnyebben figyelnek. A jó tanár mer ugrálni, kacagni, le mer guggolni, szaladgál – vagyis pont úgy viselkedik, ahogy a tanítványai is szoktak, ezért amit csinál az szeretni való és reális, érthető lesz a gyerekeknek.
- Az érzelmi kommunikáció – a simogatások, az összekacsintások, a testkontaktus, az ölelések nyelve. Ha harmóniában van a személyiségével, se nem rideg, se nem túláradó, akkor jól választunk. Hogy érzed magad a közelében? A legtöbb embernek van kisugárzása. Akinek „jó a közelében lenni” abból valószínűleg jó tanár lesz. Hogy ezt megérezzük, azonban a racionalizáló agyat el kell hallgattatni.
- Ki tud-e állni magáért, az igazáért, a tanítványaiért? Nagyon sok tanár van, aki retteg a vezetőitől, hogy valamit rosszul csinál és nem áll ki magáért sem, hát még a tanítványaiért … Ők azok, akik szemben mézes-mázosan beszélnek a szülővel, mert nem merik vállalni a véleményüket, a háta mögött pedig büntetik a gyereket. A jó tanár képes kezelni egy konfliktust akár a felnőttek közt, akár a gyerekek közt keletkezik.
- Mire vitték azok a gyerekek, akiket ő tanított (felsőben, vagy magasabb iskolákban hogy teljesítenek, esetleg az életben mire jutottak)?
A munkája eredményét is érdemes megnézni – mennyire felszabadultak, vagy beszabályozottak a gyerekek, akiket tanít. Suttogva beszélnek, leszegett fejjel sietnek a folyosó oldalán, ordítanak, ha végre kiszabadulnak, vagy óra után is mosolyogva, változatlan kedélyállapotban, esetleg a tanultak hatása alatt, arról tovább beszélgetve hagyják el a termet?
Ezek alapján egy kis beszélgetés, egy-két e-mail váltás, egy kis megfigyelés után képet tudunk kapni a tanítóról. Tökéletes ember nem lesz, de a nekünk legjobbat megtalálhatjuk.
Fontos, hogy ismerjük a saját gyerekünket, és ha ő nem kedveli például az érintéseket, ne válasszunk egy ölelgetős-simogatós tanító nénit, csak mert nekünk szimpi! Vagy ha csendesebb típus a gyerekünk, akkor egy túl harsány tanárral nem fog jól kijönni, nem tud mellette érvényesülni. Túl nagy a lutri így? Szerintem is. Nagyon nehéz jól választani. A megoldás a jó tanár személyiségében és a megfelelő képzésben rejlik.
Létezik olyan tanár-felkészítés, hogy ezek a dolgok ne számítsanak többé, a tanár minden gyerekkel azon a szinten tudjon foglalkozni, ahol a gyerek mentálisan, érzelmileg és a tanulmányaiban épp tart. Nálunk éppen ez az egyik legfőbb előny, tanárnak, diáknak egyaránt.
Szerző: Hír Tibor
