Ismerek személyesen is több autistát, aki különböző válfajait képviseli ennek a betegségnek. Hiszek abban, hogy betegségük ellenére ők nem kevesebbek, mint a többi ember, hanem csak mások.... Máshogy látnak, éreznek és fejeznek ki. Csak meg találni hozzájuk a kulcsot és kinyílik számunkra a világuk, ami higgyetek nekem: csodaszép és páratlan!
Az autisták egy része bizonyítottan egy adott szakma géniusza. Többen közéjük sorolják Einsteint, Newtont is.
Szóval visszatérve az eredeti témára: Film az autizmusról.
A könyvelőben Ben Affleck, mint Christian Wolff alakítja az autista matekzseni főhőst, aki Jason Stathamre véve a figurát jól koreografált harci jelenetek közepette jégre teszi az ellenségeit tökéletes bemutatva mindeközben azt a lelki vívódást, amit egy autista gyermek szülei és maga a gyerek él meg. Azt, hogy miként tanulja meg a dühkitöréseit kontrolálni és miként válik azzá, aki.
Ám nem csak a cselekmény húzzák fel erre a szálra, de a beszélgetések és humor szempontjából is brillíroznak, kihasználva Ben Affleck figuráját, aki nem mellesleg szerintem élete alakítását játszotta ebben az filmben. Ezt egészíti ki a nyomozó páros, aki által a hiányzó kockák is a helyükre kerülnek.
Fájdalmas viccek, fekete humor, ohogyazeztnemhiszem érzések tarkítják a filmet. Komolyan fájdalmas egy-egy vicc. Bár állítólag hasonlóak az én favicceimhez. :)
A film végig fenn tartotta a figyelmet, és esetenként kiszámíthatatlan, vagy kissé klisés volt, de unalmas végképp nem volt.
A végén lévő csavar pedig.... Még mindig nehezen hiszem el. Elgondolkodtatott és megérintett.
Szó mi szó: Ajánlom a filmet!
