Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Én most nem azoknak írok, akiknek a Dominikai Köztársaság egyenlő az ötcsillagos all inclusive luxus nyaralással. Ahol be vagy zárva egy szálloda rezervátumba resortba, és nem is nagyon engednek ki, mondván az neked nagyon veszélyes. Bent viszont adott minden, ami a tökéletes kikapcsolódáshoz és pihenéshez szükséges: kényelmes klímás szobák, bárok, éttermek, saját beach, medencék, animátorok, és persze a beetetős, lehúzós, egy kaptafára épülő szervezett turista programok (bocsi). Ahol csordákba terelnek, elvisznek, időre megetetnek, időre "hagynak szórakozni" (érezd jól magad... Most!), aztán pedig időre szépen hazavisznek. Tak-tak-tak. Félreértés ne essék, én nem ítélem el azokat, akik ilyenre fizetnek be, sőt, megértem! Van az az állapot, amikor egyszerűen csak arra vágysz, hogy két hétig semmit ne kelljen csinálnod, csak koktéllal a kezedben feküdni a medenceparton, miközben lesik minden kívánságod és kiszolgálnak. Erre pont tökéletes Punta Cana, ott pontosan ezt találod.
Családosok innen ne olvassanak tovább! Nem szeretnék megbántani egyetlen embert sem, mert kisgyerekkel én is azt mondom, hogy ez a legjobb és legbiztonságosabb megoldás. Ha mi "csak" nyaralni érkeztünk volna ide, valószínűleg én is emellett döntöttem volna.
De Punta Cana nem a hátizsákos világjáróknak való. Mert nagyon sokan vagyunk olyanok is, akik nem elégszenek meg a mindenkinek ugyanazt kínáló és nyújtó, egy sémára épülő “programcsomagokkal”, és nem szeretnénk hetekig ugyanazon a helyen pihenni, ahol reggel arra kelünk, hogy több száz ember rohamozza meg és fosztja le egyszerre a telepakolt svédasztalokat, hogy aztán közösen rázzák le a bevitt kalóriát egy nyitott zumbaórán a medenceparton huszadmagukkal. Hangsúlyozom újra: ezzel sincs semmi gondom, erre ott van Punta Cana, ahogy a helyiek hívják: Bávaro, és azok a magyar oldalak, amik oda szerveznek tök jó nyaralós utakat. Mert kétség nem fér hozzá, az a rész is gyönyörű, a vakítóan fehér homokkal, türkizkék Karib tengerrel és a pálmafa dzsungellel. Viszont a magyaroknak a Dominikai Köztársaság (sajnos) egyenlő ezzel az egyetlen várossal. Ami nem baj, mert még nem mutatta meg nekik senki a másik oldalt. A valóságot, az igazi, autentikus, “real” Dominikát.
Forrás: owtdominica.blog.hu/garzonsziget
Szóval én azoknak írok, akik erre nyitottak, akik szeretnének felfedezni eddig ismeretlen, de annál gyönyörűbb tájakat, akik szeretnének új pontokat és célokat felvésni a bakancslistájukra.
Akik nyitottak a helyi a kultúrára, a helyiek mentalitására és szokásaira. Akiket tényleg érdekel, hogyan élnek itt az emberek, és tényleg szeretnék felfedezni a országot. Hiszen az egész sziget meseszép, körben a világ egyik legszebb tengerpartjával. Nem véletlenül mondta róla Kolombusz Kristóf is annak idején, hogy: “ez a Föld legjobb, legtermékenyebb, legkellemesebb, legkiegyensúlyozottabb tája, a leggyönyörűbb föld, amelyet emberi szem valaha látott”.
Ha szeretnél egy igazi kalandban részt venni, kövesd a blogot és olvass tovább! Valamint kövesd a One Way Ticket oldalát is, ahol a sógorom és sógornőm számol be nap mint nap vicces posztokkal, szuper képekkel és érdekes bejegyzésekkel. Pár napja például kakasviadalon jártak a fiúk, akit érdekel, itt olvashat róla:
Olyan helyekre kalauzolunk majd el titeket, ahol eddig nagyon kevesen jártak. Köztudott ugyanis, hogy a turisták 90 %-a a Dominikai Köztársaság déli részére, a Karib tenger partjaihoz érkezik. Ott vannak ugye az erre a célra épített hatalmas, luxus szállodakomplexumok, a tömegprogramokkal. És a nagy lehúzás. De rengetegen vágynak erre és tehetik meg, hogy ne gondolkozzanak azon, hogy kifizetnek-e több száz dollárt egy olyan programért, ami egyébként normál esetben tizedannyiba se kerülne, ha egy helyi, vagy ott élő ismerősöddel érkeznél ugyanoda.
Ezért van nekünk óriási szerencsénk, hogy évek óta itt él az apósom, aki annyira beilleszkedett, hogy szinte már helyinek számít. Az utcán előre köszönnek neki az emberek, imádják. A kocsiból is fél percenként kiabál ki lazán valakinek a városban, hogy "ermanoo!" (testvérem!).
Ő tényleg laza. :)
Ezért is engedhetjük meg magunknak, hogy egy másik oldalról, egy sokkal érdekesebb szemszögből láthassuk Dominikát. Mert ha ő itt nem lenne, valószínűleg mi is csak az egyik Punta Cana-i hotelben lyukadtunk volna ki. Biztosan fantasztikus élmény lett volna az is, csak teljesen más. Mi többre vágytunk.
Talán azért is, mert mindannyian sokat utaztunk, és sok helyen éltünk már a világban. Nem tudom. Mindenesetre szeretnénk megmutatni, hogy mi hogyan látjuk és éljük meg a karib világot.
A korábbi írásaimban már említettem, hogy a sziget északi felén élnek azok az európaiak és amerikaiak, akik köszönik, nem kérnek a szokásos turista bullshitből. Mert hogy valamiből meg kell élnie ennek a fejlődő országnak a szivargyártáson és rumkészítésen kívül, így a természeti adottságokat nagyban kihasználják. Ahogy a turistákat is. Dehát ez van mindenhol. Csak akik itt is szeretnének élni, ahogy már írtam, ebből nem kérnek.
Hanem beilleszkednek a maguk módján.
Megvannak nekik is a kis biztonságos, elzárt világaik, őrzött-védett, európai szintű és amerikai stílusú lakóparkokban. Ezeken belül, aki szereti, beviszi a karibi hangulatot az építészeti vagy lakberendezési stílusban, de alapjáraton a legtöbben elzárva élnek a helyiektől. Pedig az ország északi része (főleg ez a völgy a Puerto Plata-Sosua-Cabarete hármassal, ahol mi is vagyunk) kimondottan és köztudottan biztonságosabb, mint délen. Kevesebb a bűnözés, és ha be is merészkedsz a kis utcákba, maximum megnéznek, mert fehér vagy, de bántani nem fognak és nem is akarnak. Ettől függetlenül mindenki óvatosabb, mert hát sose lehet tudni, de a forgalmasabb főutcákon és a beach részeken egyáltalán nem kell félni. Cabarete például tele van helyes, hangulatos kis tengerparti hotelekkel, mert ide főleg a szörfösök és kite-ozni vágyók járnak az Atlanti-Óceán tökéletes hullámai miatt.
Olyan gyönyörű, még érintetlen, titkos vagy kevésbé ismert partszakaszok vannak itt, amiknek a szépsége első látásra felfoghatatlan. Az összes kép, ami itt készül, egy az egyben adja vissza a látványt, mindenféle filter és photoshop nélkül.
Ezenkívül adott a számtalan olyan programlehetőség is, amikkel a déli részen szintén nem találkozik az ember: bálnales, csikóhal etetés kézből, vízesésen csúszdázás, nemzeti parkok, trópusi állatkert, szivarklubok, szivargyár látogatás, kézműves csokoládé kóstolás helyi kakaóbabból, kávéültetvények, stb. Családok, baráti társaságok és párok, vagy házasodni vágyók is találhatnak maguknak megannyi lehetőséget, amikkel aztán egy egész évre feltöltődhetnek. Nem beszélve itt az éjszakai életről, olyan szórakozóhelyek, koncertek és fesztiválok várják a bulizni vágyókat, amik minimum egy életre szóló élményt biztosítanak.
Szóval így is fel lehet töltődni. Ugyanitt, ugyanezeken a gyönyörű tájakon, csak másképp. Az élményeinket pedig senki nem veheti el tőlünk, nem igaz? :)
