Nem tudok még egy olyan országot mondani, ahol ekkora kultusza, sőt mi több varázsa van a hét utolsó napjának.

Máshol ilyenkor az emberek többnyire pihenéssel töltik az időt, regenerálódnak, készülnek a hétfőre a kiadós vasárnapi húsleves után, vagy az eseménydús szombat éjjel után pihegve.

A Dominikai Köztársaságban azonban felélénkülnek az amúgy is élénk színek, és ha költői szeretnék lenni, még az utca porszemei is táncra perdülnek a levegőben az élet pezsgésétől. Pont mint a pezsgőben a buborékok.

A Domingo, azaz a vasárnap itt szinte már ünnepnapnak számít, és igazuk van - miért ne lehetne minden héten ünnepnap? Így legalább még több mindent lehet ünnepelni.

Az ország alapjáraton - ahogy fentebb említettem - pezseg a természet energiáitól, az emberek temperamentumától, és amint már korábban is írtam, a nyílt szexualitás és vágyak fülledtségétől, de vasárnaponként nem csak a levegőt, a hangulatot is harapni lehet. Olyan varázs lengi körbe a sziget ezen részét, ami leírhatatlan. Dominika még jobban megtelik élettel, a helyiek kijönnek a házaikból és konkrétan az utcán élnek, éreznek, mulatnak, és élvezik, hogy süt a nap, zúg az óceán, és hogy ma is felkeltek, élhetnek, szerethetnek.

Azért tűnnek üresnek a képeken a bódék és a napozóágyak, mert szinte mindenki a vízben van. Esetleg még a tengerparti bárok teraszán üldögél vagy dominózik. Mi a Playa Sosua-n töltöttük a legutóbbi vasárnapunkat, így a képek is ott készültek.

Akár a tengerparton fogócskázó gyerekek, akár az útszéli kis bár teraszán iszogató papa mellett haladok el, mind-mind rám mosolyognak. Ez annyira idillinek tűnik és hangozhat, hogy az európai ember erre csak azt mondaná: mese habbal, csak pénzt remélnek tőled, érdekből teszik, hiszen miért mosolyognának csak úgy rád az utcán...

Nagyon érdekes, hogy mekkora személyiségjegybeli különbségek vannak egy például átlagos magyar és egy átlagos dominikai ember között. Persze ez érthető, és százféleképpen magyarázható meg alátámasztható, de ettől függetlenül tényleg érdekes ezt látni, tapasztalni.

Itt a vasárnap felel meg az otthoni (európai) péntek-szombatnak. A vonzerejükért pénzt remélő lányok ilyenkor feljönnek a környező kisvárosokból a legszebb legkirívóbb ruhájukat feltöltve, és tucatostul járják az utcákat, a bárokat. De most tegyük félre őket, mert ez inkább napnyugta után jellemző, napközben viszont a családoké, a baráti társaságoké a főszerep, akik itt Sosuán csak lesétálnak a partra és mulatnak. Mindenhonnan szól, vagyis inkább üvölt a zene, de egyáltalán nem zavaró, mert ezek a karibi dallamok alapjáraton jó kedvre derítenek, mosolyra, táncra ösztönöznek. Ide az ösztönzés szó nagyon jól illik.

Nem csak a zene, hanem a látvány, a színek, a fények, az óceán, a pálmák, az illatok és a többi ember mosolygása is arra késztet, hogy egyszerűen örömöt érezz. Gondtalanságot.

Noha ezeknek az emberek ugyanannyira vannak gondjaik, mint bárhol máshol a világon, mégis valahogy félre tudják tenni. Ha a nagy átlagban nem is a legokosabb, legműveltebb népről van szó, ezt érdemes tőlük eltanulni. Nem a szőnyeg alá seprésről van szó - egyszerűen csak félreteszik, amíg nem kerülnek közelebb a megoldáshoz, és próbálják ettől függetlenül is élvezni az életet, nem pedig egész nap ülni és keseregni a problémáikon. És ha ezt még megtetézik egy Cuba Librével, vagy a belőlük fakadó ragályos pozitív energiát és örömérzetet mi megtetézzük mondjuk egy friss kókuszban tálalt Cocoloco koktéllal, akkor kész.

Elveszünk, a hangulatban, az érzésben, a Domingo-ban.

És az sem zavar senkit, ha elered az eső (itt is ősz van és ilyenkor többet esik), ugyanígy folytatják tovább, még a vízből sem jönnek ki - én pedig bátran állíthatom, hogy saját tapasztalatok alapján zuhogó esőben még szuperebb az óceánban lubickolni.

Ennek is megvan a varázsa.

Az a varázs, amit nem tudsz megmagyarázni, de már akkor érzed a levegőben, amikor ide, vagy egy hasonló trópusi, ez esetben karib országba megérkezel.

Sok ilyen ország van még a világon, és én ahányba csak lehet, szeretnék majd eljutni - hogy magamba szippanthassam azt a tiszta, ősi energiát, amitől te is azt érezheted: igazán élsz.