...Az előző rész folytatása :)
Egy másik este a szintén szomszédban lévő Ocean Village-be látogattunk el, pontosabban az ottani gymbe, és amíg a többiek a panorámával szemben edzettek, addig mi gyönyörködtünk az óceánban, infinity medencéből élvezve a közelségét, és a pár méterre lévő kis sziklákra felcsapó, hangosan robajló hullámokat. Roland Santo librézett, ami ugyanaz mint a Cuba libre, csak kóla helyett limonádéval vagy Sprite-al öntik fel a jóféle rumot. Finom!
Kattintsatok a fotókra a többi képért és videóért!
Kattints a fotókra a galériák megnyitásához!
A képek magukért beszélnek, de a varázslatos hangulatot semmi nem tudja visszaadni. Ezt meg kell élni!
Kattints, hogy lásd a videót!
A szupermarketekről már esett szó korábban, írtam, hogy széles a választék és sok az igényes, minőségi termék. Most a legutóbbi vásárlásunk alkalmával lőttem is pár képet. A Super Polában voltunk, ami itt van kint a sarkon. Ahogy bemész, egyből le tudod fertőtleníteni a kezed, ki van téve oldalt külön erre a célra az antibakteriális zselé. A zöldség és gyümölcs választék itt majdnem teljesen más, mint otthon, húsleveshez például egyedül csak répát találtam. (Ettől függetlenül nagyon finom lett, nagyon jók és frissek itt a húsok.) Még ismerkednem kell a helyi gyümölcsökkel, de a mangó és guava nagy kedvencem, ezek itt szerencsémre olyanok mint otthon az alma vagy körte. Apropó, almájuk egyébként meg nincs, azt importálják. Ugye a kókusz és az ananász egyértelmű, banánból is több féle van, a zöld fajtát például csak főzéshez használják, a mini rózsaszíneket meg nassolni jó. Ezen kívül van még jó pár olyan trópusi gyümi, amikről majd beszámolok, ha sikerült megkóstolnom. Ma reggel egyébként csinóla lekvárt reggeliztem, és az például nagyon finom! Az íze a mangó, narancs és guava keverékéhez hasonlít. A zöldségek közül pedig újdonság volt nekem a yuka, aminek a gumóját itt úgy használják és fogyasztják, mint a burgonyát. Chips is van belőle. Csinálunk belőle nemsokára egy jó kis rakott krumplit szerintem, megkóstoljuk. Állítólag egészségesebb is. A tojások héja pedig hófehér! Mint Amerikában, de Indiában is albínó tojások laknak. Meg gondolom még sok más helyen, csak Európában ilyet ritkán látni. Amúgy jól néz ki.
De apropó chips: nagyon tetszett, hogy itt aztán mindenből találni chipset, szerintem Amerikából hozzák be, majd utánajárok, mindenesetre nagyon jópofa. Láttam mindenféle zöldségből, quinoából, de még humuszból is!
Egy hete pedig megnyitott Puerto Platán a Jumbo, ami itt a helyi Auchan, hatalmas és mindent, de tényleg mindent kapni. Összesen azt hiszem 10 vagy 12 van belőle az országban. A többi kisebb nagyobb szupermarket (pl. Playero, La Sirena) itt is inkább az élelmiszerre és a tisztálkodási szerekre/alap kozmetikumokra fókuszál.
Még magunkat is megtaláltam a boltban. :)
Amiről még szerettem volna írni, az a zene. A rádióból szóló karibi dallamokon kívül egész nap megy a kedvenc zenecsatornánk is, az RMS, ami egyébként mexikói, de egész Latin-Amerikát lefedi. Itt mennek azok a J-Lo, Shakira és Ricky Martin slágerek is, amiket otthon nem hallani, mellettük pedig ugyanúgy rengeteg a fiatal latin tehetség, akik szintén ontják a slágereket. A latinok köztudottan nagyon családcentrikusak és gyerekközpontúak, és imádom, hogy ez a klippekben is megmutatkozik. Fiatal szerelmespárok love storyjai rendre végződnek a pár perces kis rövidfilmek végén esküvővel vagy babás snittekkel. Már kedvencem is van, mindjárt meg is mutatom nektek, itt van azonban az, ami most a legjobban megy:
Én pedig ezeket hallgatom a legszívesebben, mindig felpattanok rázni, ha leadják őket: :)
Ennek már a szövegét is fújom!
Azt nem tudom, hogy ezek közül is eljutott-e hozzánk valamelyik úgy, mint a Despacito, de nem csodálkoznék, mert nagyon fülbemászóak.
Na és emlékeztek még Thaliára? A Marimar és a Rosalinda című szappanoperák főhősnőjére? Nos, énekesi karrierje még mindig szárnyal, és hihetetlen, de szinte majdnem ugyanúgy néz ki, mint 20 évvel ezelőtt. Éppen tegnap láttam az egyik legújabb, J-Lo-sra sikeredett klipjét, aztán este nagy meglepetésemre még a Marimar főcímdalát is leadták. :D 
Ó, ahogy írok, éppen most repült el előttem egy kis kolibri. Szerintem még nem láttam élőben ennyire közelről! Ahogy látom, a kerítésünk melletti hibiszkuszbokrot nézte ki magának. Majd megpróbálom lefotózni, ahogy a neonzöld pillangókat is, mert ők is nagyon szépek és különlegesek. :)
És ha már kolibri, Nimród egyre aktívabb, habár eddig is az volt, de most már gyors is hozzá, mint a villám, így az írás sajnos már nem megy úgy, mint előtte. Vagy nincs rá időm, vagy annyira fáradt vagyok, hogy egy értelmes mondatot nem tudok összerakni. #Momlife. De azért próbálkozom, mert nagyon sok mindent szeretnék még elmesélni és megmutatni nektek. Rengeteg gyönyörű fotót is készítek, ahogy egy kicsit erősebb lesz a netünk, felteszem őket egy nagyobb galériába. De addig is inkább igyekszem megélni a pillanatokat.
Azon szoktam még nevetni magamban, hogy tényleg mennyi ruhát hoztam ki feleslegesen. Nimródnak is gondosan összeválogatva szín és stílus szerint… Hogy majd milyen vagány közös kis outfitjeink lesznek… Aha. Pelenkában is melege van a gyereknek. De szerencsére itt a medence, ő pedig imád velünk fürdeni. :) Igazából a repülőn volt rajta utoljára ruha. A reptéren még stripteaselt egyet, azóta pedig kizárólag pelenkában bandázik velünk.
De megesik, hogy a pelenka is lekerül... :)
Kattints a videóért!
Imádom az itteni levegőt és párát, többek között azért is, mert szexi és laza hableányhajat csinál. Sellőfrizkóval pedig az ember lánya is boldogabban szaladgál. És imádom azt is, hogy olyan szuper natúrkozmetikumok vannak itt, kókuszolajjal, organikus kakaóvajjal (az az illat! Mmmm) és aloe verával nevetségesen olcsón, amiket otthon több tízezrekért árulnak. És ha már itt tartunk azt is imádom, hogy a kókusz mellett az avokádó és a mandula is vadon terem, csak úgy random belebotlik az ember, mint otthon egy gesztenyefába és annyit visz belőle haza, amennyit csak akar. Így esik meg az, hogy szinte majdnem mindig van a hűtőnkben friss házi guacamole. :)
Ajándékba pedig nem virágot hoz, hanem kakaóbabot szed nekem a zuram.
Más: nagyon kedvesek és jófejek itt a rendőrök. Tegnap este hazafele egy nagyon aranyos jelenet mellett jöttünk el: egymást ölelve sztorizgatott kettő egy robogón ülve, az út szélén figyelgetve a forgalmat. :) Fekvőrendőrből is sok van, azok meg sunyik, alig lehet őket észre venni, így a leleményesebb ember (mint pl. Juditunk is) foszforeszkáló spray-vel mászkál, és hébe-hóba lefúj egyet a megszokott utakon, hogy azért már mégse menjen tönkre a kocsija hazafele menet.
Megint más: most tudtam meg, hogy nem messze innen van egy hely, ahol kis csikóhalakat lehet a kezünkből etetni! Hamarosan megyünk oda is, visszük a kis Nimródot, biztos nagy élmény lesz mindenkinek. :)
Olyan gyönyörű itt minden, legszívesebben egy go proval a fejemen mászkálnék egész nap, nem lehet betelni a látvánnyal.
Szerencsénk van, mert amióta kint vagyunk, még csak egyszer esett az eső, de akkor is csak szemerkélt. A hurrikánok állítólag kicsit megbolygatták itt az időjárást, mert normál esetben ez az egyetlen olyan ország a világon, ahol napközben mindig jó idő van, esténként viszont mindig esik. Ebből viszont még mit sem tapasztaltunk, gyönyörűen tiszta és millió csillagos az ég éjszaka is. Én ezt “vihar utáni csendnek” hívom. :) Egyébként az sem fog zavarni, ha esténként újra elkezd majd esni az eső, mert meleg eső lesz, amibe imádok kiállni. Jacuzzizni meg aztán főleg! :)
Most egyébként itt is ugyanúgy ősz van, habár sok mindent nem tapasztalunk belőle. Csak
annyit, hogy néhol lehullik egy-egy pálmalevél.
Az első nap, amikor reggel kimentem a teraszra, azt hittem, hogy szemben is hegyek vannak. Akkor még nem tájoltam be pontosan, hogy hol vagyunk. Aztán idővel rájöttem, az az óceán, csak olyan érdekes, hogy konkrétan “a horizont fölé magasodik”, és tényleg olyan, úgy emelkedik felfelé, mintha egy egyenes hegység lenne. A hegyek egyébként mögöttünk vannak, védelmezően körülölelve minket, ugyanis ez a három város (Puerto Plata, Sosua és Cabarete) egy olyan völgyben fekszik, ami a legbiztonságosabb rész a szigeten. A hegyőreink elterelnek minden vihart, ahogy szépen arrébb terelgették vissza az óceánba az elmúlt hetek hurrikánjait is. Mázli!
Pont három hete vagyunk itt. Van már saját dominikai telefonszámunk és bankszámlánk. kezdjük megszokni az ittlétet. Az egyik sorozatban hallottam, hogy az idő teltével minden hétköznapivá válik körülöttünk, még az olyan dolgok is, amik azelőtt abszurdnak vagy épp kiváltságnak számítottak. Szépen lassan beépül a hétköznapjainkba a tengerpart, a pálmafák, a karibi hangulat és a friss trópusi levegő. De ettől még ugyanúgy kiváltságként éljük meg, hisz ezzel nem lehet betelni. Van miért hálásnak lennünk...
Érdekelhet még:
Itt pedig Melinda és Beni kalandjait követhetitek a facebookon! (néha még mi is benne vagyunk :))
